A Földközi-tenger partszakaszain délre haladva a látvány folyamatosan, viszonylag gyorsan változik. Az olasz-francia határ közelében a zöldek elkezdenek még inkább kiélénkülni, a táj gazdagabbá válik. Saint-Tropeztől délre már érezhető a változás a talaj színében is, de a természet gazdagsága elég sokáig, talán Marseille-ig kitart, onnantól válik csak kopárabbá. Spanyolországhoz egyre közeledve a színek átváltanak egy mélyebb sárgás-barnás-vöröses árnyalatba, a növényzet megritkul, érezhetően sivatagibb a táj a Pireneusoktól délre.
Ezt a kopárságot megtörik az országban a magasabban fekvő pontok, ahol könnyebben tudtak erdők kialakulni - de a zöldek itt nem az észak-francia élénk zöldjei, hanem egy sokkal mélyebb, sötétebb árnyalatban pompázik a természet.
A hegymászók mekkájaként is ismert Siurana Spanyolország északkeleti részén, a Prades hegység egyik lejtőjén helyezkedik el.
A Barcelonától kb 150km-re délre fekvő falu volt az utolsó muszlim enklávé, amit a kereszténység 1153-ban visszahódított - bár ma már autóval könnyen megközelíthető, annak idején szinte bevehetetlennek tűnt, mivel minden irányból mészkősziklák, folyók, víztározók veszik körbe.
A fekvésének köszönhetően rengetegen választják túrázni és hegyet mászni, de ezen felül a vízi sportokat kedvelők is előszeretettel látogatják, a nyár folyamán a víztározó számtalan lehetőséget nyújt nekik is.
A környéken több szőlőültetvény található, így a szűk utcácskákban sétálva lehetőség nyílik helyi borok kóstolására is. A falu legjelentősebb épülete a római stílusban, Szent Mária tiszteletére épült templom, de a látogatók nagy része természetesen a kilátás, és a nyugalom miatt látogatja meg a falut.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.