A Dél-Olaszország északi részén lévő Rocchetta-gát két irányból közelíthető meg, és egy kb. 100km-es kocsikázás után úgy álltunk fejvakarva egy apró hegyi faluban, hogy az általunk kinézett útvonalon egy irreálisan hosszú erdei túra várt volna ránk, ami elsősorban a helyiek elmondásából derült ki, de sokat segített a felismerésben a fentebbi kép is - cserébe viszont festői környezetben ebédeltünk egyet a mulazzói Ristorante Abramoban.
A csaknem 70m magas, 137m-es koronahosszúságú Rocchetta-gátat az 1930-as években építették az azonos nevű vízerőmű részeként, a Teglia, a Mangiola és a Dorbola vízfelhasználásával. Az erőmű fő gátja a képeken látható Rocchetta gát, ami a Teglia patak völgyét duzzasztja, kb 5 millió köbméteres mennyiségben.
A helyiek tanácsára végül a másik útvonalat választottuk, egy rövid autózást követően Castagnetoliból lehet a másik irányból is megközelíteni a gátat, egy csaknem teljesen kiszáradt folyó mentén.
Ez a túra egy 2-3 km-es épített úton vezet végig, de sajnos kb. a 2/3-ánál tovább nem jutottunk, mivel akadályba ütköztünk, és az eső is eleredt, így nem jutottunk el a gáthoz.
(Mint utólag kiderült, nyilvánosan talán nem is látogatható, pedig nagy élmény lett volna végigsétálni a koronáján.)
További európai csodahelyekért kövess be Instán! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
